völgy szürreál

Csak azért, mert idén állítólag szar volt. Meg állítólag jó volt. Az utóbbi link kommentjeiben még arra is találunk utalást, hogy olyan volt, mint régen. Az biztos, hogy az alábbi videón elcsukló hangon jegyzi meg Márt(h)a István, hogy ezer ember volt a Magtár Színpadnál, meg Békéscsabáról is jöttek, nem beszélve arról, hogy ellenséges hangulat sem volt. Elképzelem, ahogy szdsz-esek fidesz-esekkel karöltve ütnek néhány szocit, merthogy 89'. Megjegyzendő, hogy valóban nincsenek parkolási gondok, nincsenek sátrak egymás hegyén-hátán és nincsen üzlet benne. Hogy mikor fogja megünnepelni a Völgy és annak barátai az igazi 20. szülinapot, na az is kérdéses. Tavalyelőtt 180 millió magyar forintból lett megcsinálva a fesztivál, a huszadikra kellett voln' sokkal több, nem lett belőle annyi, mint amire számított galkóbalázs és M. István, így lett a Bűvészetek Völgye, idén meg 2 millió forintból lett összebaszva egy valami. Közben meg más kapcsolatokkal mások csinálják pár száz kilóméterr délre a Völgytől ugyanazt. Engem kicsit felbasz, kicsit nem. Biztos jól érezném magam ott, de a magyar temperamentumba beleheggesztett valamihez való tartozás miatt nekem a Völgy kéne. És egy lágy bazmeget had hintsek el:

bassza meg.

Itten meg a nosztalgia, a Szomszédok zenéjét most kezdje el mindenki füttyögni, 1989, tessék!

Forrásoltam az index.hu -ról meg a Nava videókból. 

Sajnálattal közöljük, hogy ez a Kapolcs nem az a Kapolcs, ez az ország nem az az ország, ez a nyár nem az a nyár, ez az élet, Babolcsai néni!

Kezüket csókoljuk, csóközön, puszi, üdv, tessék lemenni Kapolcsra szeptemberen, miért, csak. Aki lenn van és ezt olvassa, adja át kézcsókomat Cili néninek, rnr, velős kemény, Kanizsai, Ház bora, csőszicső!

Bár Márta István fesztiváligazgató januárban kijelentette, hogy idén nincs Művészetek Völgye, a helyi települések Völgykavalkád néven mégis szerveznek nyári kultúrfesztivált, írja a Népszabadság. Július 22. és augusztus 9. között Deák Bill Gyula, Varnus Xavér és a környék borai mellett az a tizenkét finn képzőművészek is bemutatkozik, akik már évek óta itt élnek. A programokra a pénzt az önkormányzatok, szponzorok és helyi lakosok adták össze, kisebb pályázati pénzeket is nyertek, és a fellépők nagy része nem kér gázsit. Pontos költségvetés még nem készült, de olcsóbban kijönnek, mint a 2007-es Művészetek Völgye, ami 240 millió forintba került.

Természetesen le kell szögezzük, hogy a 'klasszikus Völgy' akkor reprezentálható, ha azok az emberek leszenk ott, mint eddig, de ne is csak ők, csak ők mindenképpen, mindenesetre szenzációs ötlet borfesztivált és képzőműveszeti hatással meglőtt jótékony-fellépők általi ál-fesztivált szervezni a már-már transzcendes jelleggel bírő Völgyre.

Én ott leszek.

Forrás: Index.hu

Kegyetlen őszvégi napok következnek. A november nem viccel, kedves barátaim. Lesz itt dér, köd, eső s hó, melankólia, vizsgaidőszak, szünet az európai labdarúgó-bajnokságokba. Érkezik a november, mint egy szorgos cserkészcsapat szemétszedésre a Cserhátba. Vagy mit tudom én....mindenesetre jó lenne, ha fentiek közül semmi se lenne, csak nyár és velős kenyér. 'Egy jó hely lenne jó!' Itt a Vidó, a történelem tudója, Bill Kapitány Kőbányájának leghíresebb italához már-már szakrálisan kapcsolódó embere, ő, aki egy nap alatt olvasta el a Gyűrűk urát és aki száján ül az összes Rejtő poén. Háztartási keksz fetisiszta és Napóleon szakértő. Liberális és konzervatív. Zsidó és keresztény. Alfa és Omega. Szóval a  Révai Nagylexikon a Vidóhoz képest elmehet a picsába....

Felkeltem. Elaludtam a hajam. Borzalmasan. Látom a tegnapom a laptop képernyőjén. Nagyon borzalmas. Illetve dehogy. Kedves közép-európai hangulat ez. Kávézunk Győző bá segítségével, de mi volt tegnap?

Több kedves és mindamellett kedvetlen kapolcsi szurkoló a kapolcs.hu portál fórumában teszi közzé, hogy fél az idei Kapolcsi Bűvészetek Völgyétől, persze több okból. Vajh, valóban oly' kevés a pénz, mint még soha és emiatt lett ez a program ilyen fura?

Megérkezés Kapolcsra. Felkapaszkodás Csórompusztára. Vidék (,) féling, (hiszen 77ágra süt a nap). „Akkor már süthetne kenyeret is!” Vekniket telepítenek a balra elterülő táblára.

Csórompuszta. Sátorbontás. Ha nem találtál talpalatnyi árnyékot se, akkor megszívtad, vagy ponthogynem: lesz valami, ami képes felkelteni reggel, -ha esetleg Galkójógázni szeretnél vagy egy csipetnyit Barakázni Keserűvel- az izzadtság!

 Ez is hozzátartozik a ’Vőgy’-höz: Ne lásd meg a rosszban is a jót! Vedd észre, hogy az valójában maga a legjobb, a legSzentebb tejtermék: Vaj!

Szinte ugyanazt a kálváriát járja a Művészetek Völgye, az idén rendhagyóan Kapolcsi Bűvészeti Napokra keresztelt Művészetek Völgye, mint minden évben. A 'nincs pénz' históriára ne is térjünk ki, mert valószínű télleg nincs, bár a kormány kiutalt most pár millát, ami fene tudja mire elég, mindenesetre a programok kezdenek kristályosodni, bár nem ez lesz minden idők legszínesebb programsorozata, de panaszkodjon az, akinek két anyja van. 

Minden ott kezdődött, hogy kötelező iskolai programként nekem Kapolcsra kellett mennem. Megérkeztünk, sátrat vertünk Csórompusztán és próbáltunk meg sétáltunk, sokat. Aztán megismertük Cili nénit, a kocsmáját, a velős kenyeret, a Tök királyt, no meg az embereket, akik valamilyen oknál fogva elképesztő rugalmasak, kedvesek és mosolygósak voltak és viccesek. Aztán eltelt a Művészetek Völgye. Én Szentesről Budapestre kerültem, onnan Veszprémbe. És innentől indul a sztori.

Hamarosan dobbantunk a kapolcsi.blog.hu-val, programajánlók, visszaemlékezések, hasznos információk, leginkább 1968 és a peace and love jegyében!