Megérkezés Kapolcsra. Felkapaszkodás Csórompusztára. Vidék (,) féling, (hiszen 77ágra süt a nap). „Akkor már süthetne kenyeret is!” Vekniket telepítenek a balra elterülő táblára.

Csórompuszta. Sátorbontás. Ha nem találtál talpalatnyi árnyékot se, akkor megszívtad, vagy ponthogynem: lesz valami, ami képes felkelteni reggel, -ha esetleg Galkójógázni szeretnél vagy egy csipetnyit Barakázni Keserűvel- az izzadtság!

 Ez is hozzátartozik a ’Vőgy’-höz: Ne lásd meg a rosszban is a jót! Vedd észre, hogy az valójában maga a legjobb, a legSzentebb tejtermék: Vaj!

 Zuhog az eső? Összehozza az embereket a Pajtába egy alkoholittas-táltosdob-szeánszra!

 Elolvadsz stoppolás közben két falu között? Könnyebben beférsz a következő járműbe!

69-en már bent ülnek. „Sok folyadékállagúember kisbuszban is elfér!” A humor feloldja a maradék feszültséget  is. Beszálláskor befolytunk, kiszálláskor kigőzölgünk és/vagy lebegünk.

Csak azaz élmény hasonlít ehhez valamicskét, mikor a Csórompusztán nyakadba vett lányt csak Kapolcson rakod le.

 És már meg is érkeztünk Cili néni kocsmajához. Az órigó. Vannak nyúrigók is, de Mindennek a Veleje az itteni velőskenyér, főleg két fröccs közé beékelve. Szétszóródunk és összeállunk, mint bolygók a világegyetem születésekor és újjászületése előtt. Mint spórák a pöffeteggombából elrobban több kis társaság, több kis irányba. Ismerkedünk a stoppolás pszichológiájával. Beletelik egy kis időbe,  amíg felismerjük: ez már quantumfizika. Hiába jön 5/5 autó/sofőr. Akkor is a hatodik áll meg, tömve emberekkel. „De hisz ezek nem is csak amolyan emberek, ezek jóbarátok!” Hát igen, ha rájuk gondolsz stoppoláskor, nem is vehetnek fel mások. Kivéve Öcsről hazafelé, amikor autó se jön. Se traktor, se lovaskocsi. „Nem baj! Kell a D-vitamin!”-kiáltasz fel boldogan, pedig csak a hold tudna lebarnítani.

De még csak most kezdünk kártyázni, ami TökKirály. Emeled a tétet: fröcsire sörike!? Najó, megadod és átadod magad a sodrásnak…a sátorban pislogsz: Most ez a jó sátor? Vagy a sátorszomszédom alszik az enyémb..áú, ez a ’bé’ fejt a fájnak, vagyis..namind1!

 Miisvoltmostakkor? Az éjszaka felidézése nehézségekbe ütközik, a gyomrod meg túl könnyű, hirtelen nem tudod repülj vagy mássz-e a reggeliig, de eldönti az élet, ahogyan téged, mert elbotlasz egy sátormadzagban. Az élmény is ismerős, a föld is, de nem tud elszomorítani a fogaid közötti ropogás. A karácsony szelleme lengi be lelkedet, ez a nap is jól kezdődik, hisz

Örömet adtál a barátaidnak: mindenki rajtad röhög. De súlyos még a tegnapéj felidézetlen emléktömege, nyomja a…ja, bocs, csak ki kell mennem, vagyishát kinn vagyok, akkor be.

Áttekerve egy kicsi, de hosszú közjátékon, neki kezdünk az esti program boncolgatásának: van akit idehúz a szíve, van akit oda a mája...végül biztosak leszünk abban, hogy mindenki máshova akar menni, de ugyanoda. Elindulunk hát Pulára, mer’ „A Gáborral énmég nem is találkoztam!” és nagy az Isten állatkertje, de a Bárkaréten mindannyian elférünk. Remélünk.

Fel is vesznek. El is visznek. Le is tesznek. Meg is cs..illogtatjuk Völgy tudásunkat. Ha az autós nem is tudja, hogy merre menjen, mi  helyette is tudjuk. Sőt, rögtön ötöt!

 De már meg is érkeztünk Pulára. Berecz András vezeti a szertartást, melyen boldogan áldozzuk fel rekeszizmainkat. Az év többi 358napján elszórt kis szenvedések, a humor nedves máglyáját lángralobbantó végtelenül koncentrált szenvedéllyé válnak. A szenvedéllyé, mely megtanít arra, hogy a mesét nem szabad elhinni. Már tudod, hogy igazak. Hogy igaz minden mese amin átkuncogod-neveted-hahotázod-röhögöd magadat. Minden szó, amit ez az ember kimond, egyenként is képes likvidálni az összes sületlenséget, amit az ember a Híradótól, a Pápától, a volt és jelenlegi minisztertől és udvartartásaiktól vagy csak a saját kis egójától hall, de így együtt!

 Így együtt képes Allah-Jáhve-Isten mellé kacagtatni!

 Majd jön egy kislány. Egy kis nyolcéves leányka, aki olyan tisztasággal énekel, hogy ahhoz képest a (nemíromleanevét)Naturaqua és a (nemíromleanevét)NestléAquarell bulvárlapokkalkevertkőolaj. És olyan dal száll fel, mely Berecz Andrisnak köszönhetően, már csak egy dolgot tehet, de azt megteszi, megszenteli és megdicsőíti: ellobbansz. Egy röpke-népdal-pillanatra eléred a nirvánát. Csak amíg énekel. Pedig szeretted volna ha sohasem ér véget -hogy meg tudd tartani tudatodat, abban a teljességben, de a dal nélkül nem megy. vágyakba-börtönzött-tested túl nehéz, visszahúz a Földre, de ez már nem az a föld. Ez már füvesrét. Pihepuha gyepszőnyeg, ahol a bogarak azért vannak, hogy lábaikkal cirógassanak és szárnyaikkal legyezzenek. Ahol hanyatt dőlsz, lefekszel, valaki fölédhajol és ambróziaillatú csókot lehel szádra. Megérkeztem a Völgybe. Hazaértem.