Kegyetlen őszvégi napok következnek. A november nem viccel, kedves barátaim. Lesz itt dér, köd, eső s hó, melankólia, vizsgaidőszak, szünet az európai labdarúgó-bajnokságokba. Érkezik a november, mint egy szorgos cserkészcsapat szemétszedésre a Cserhátba. Vagy mit tudom én....mindenesetre jó lenne, ha fentiek közül semmi se lenne, csak nyár és velős kenyér. 'Egy jó hely lenne jó!' Itt a Vidó, a történelem tudója, Bill Kapitány Kőbányájának leghíresebb italához már-már szakrálisan kapcsolódó embere, ő, aki egy nap alatt olvasta el a Gyűrűk urát és aki száján ül az összes Rejtő poén. Háztartási keksz fetisiszta és Napóleon szakértő. Liberális és konzervatív. Zsidó és keresztény. Alfa és Omega. Szóval a  Révai Nagylexikon a Vidóhoz képest elmehet a picsába.... 

Na hali mnkinek!

Hát, az alternativitás lassan elfogyott Szegedről, és már csak négy nap, és meglódul a szekér, a lovak közé csapunk, fölmászunk a fára, hogy aztán meglássuk a magtár tetejét, meg az "elvetemült" pesti filmeseket, hogy végigizguljuk, ma hogyan fojtják meg Hamletet, vagy hogyan taposódik le a pulai néhai kukoricaföld a Besh alatt,vagy ma milyen meghökkentő állatságtól szorul össze a torkunk a Krétakör alatt, vagy csillagos ég alatt fekszünk, miközben halkan zümmögnek a számítógépek a vágószobában; vagy zuhog az eső, már vízszintesen és alulról is szakad, a sátrakban medence van, tökig ér a sár, éjjel mindig túlélőtáborosdi a WC-ig; aztán, mikor már azt hinnénk, nincs tovább, egyszerre vége, és rádöbbenünk: annyi mindent nem tettünk, néztünk, hallgattunk, ezeket már csak jövőre, és a fergeteges tíz nap után újra elszenderül a Völgy, és marad az, ami mindig is volt: álmos falvak lustán csordogáló csendélete...

július 23., 17:35

Már csak három nap, és gépezet működésbe lép, fölizzik Cili néninél a velőskenyér , az árak egyenletesen nőni kezdenek, hogy elérjék a Völgy alatti értéküket (kapolcsi inflálódás), dübörögni kezd Monostorapáti határa, reggel jóga és osztályfőnöki óra, újabb gyűlöletkeltő "ma ki mosogat?" és "ki lop a hűtőből?", száguldás fényes tájakon, rekkenő hőség, vagy zuhogó eső, este pedig vérvörös az ég alja az inárcsi kereszt mögött, éjjel a Kőfejtő felől koncertek hangjait sodorja a szél, beszorulunk a Magtárba, hogy aztán reggelig csodát műveljünk három kongával, egy hegedűvel, egy gitárral és egy mikrofonnal (na meg rengeteg piával, csak Pappla ki ne öntse!), százszor elismételt mozdulatok a próbák alatt, bepiálva haláltúra eljutni a sátradig a botlódrótok miatt, meg amúgy sem tudsz aludni a szomszédból érkező hangok miatt (legyen az horkolás, vagy más) és a tizedik nap végére csak vonszolod magad, de büszke vagy, mint egy vitorlás, hogy végig itt voltál, ott voltál minden faja programon...
...aztán hazaérsz nagy nehezen (ha fölférsz a buszra egyáltalán), és két napig csak alszol, és még hetekig a beavatottak mindentudó arcával mosolyogsz a többi emberre, aki nem volt : O T T.

július 24., 13:01

Még két nap, és megint állhatunk sorba a tusolók előtt, remélve, marad még melegvíz, de ha van is, úgyis megráz a csaptelep, miközben a többiek sietnének, Leonce és Lénára (amit majdnem elmos az eső, bár te így is szarrá ázol, és az a szemét Márta Pista nem vesz senkit az üres autójába, pedig még jópofizni is megállt), vagy Öcsre, egy Pilinszky-monodrámára, te pedig fáradtan rovod a kilométereket, gyalog, kocsistoppal, vagy a Csigabusszal, melynek neve egyben jelöli sebességét, hüvelykujjad lassan görcsbe, farzsebedben már csak saláta a műsorfüzet, a térkép tegnapelőtt ázott el amikor Pulán, vagy Öcsön, nem is tudod, betévedtél Cseh Tamásra, de jött az eső, amúgy is kezded megszokni, fesztelenül cigizel a srácokkal a felhőszakadásban, időjárásról beszéltek, de lehet, hogy Öcsön voltál, mert vörös volt a Hold, és rémisztően nagy és közeli és lángoló, a kab-hegyi adótorony meg kettévágta, mindegy, szar érzés hazagyalogolni, berúgtál, parázol, mindent összelátsz, pedig csak a haverod az, aki medveként kúszik elő a bokorból, mindegy, baktatsz, falod a métereket, mint a tökipompost, amúgy is sietsz, mert éjféltől próba Lászlóval, utána még egy-két sör a Tök-király?, -filkó?, tökmindegyben hajnal háromkor, mosolyogsz, mert eszedbe jut, mikor Kesi,meg Pappla, meg a helyi polgárőrség kísérte el Cili nénitől a bandát a táborba; mennél ide-oda, de Dörögdön a Klastromban Boban Markovic, Apátiban már amúgy sem indul a körhinta, Petenden nem lesz egy 7ig Mistery Gang, amúgy sem érnél oda, sosem jön autó, mikor kéne, vagy 12-en ülnek egy négyszemélyesben, persze, te még beférnél, de emlékszel, mikor Pappla vezetett, vagy Keserű, és hát Bedő se jobb, de ő reggel elmegy kajáért, várhatsz rá, az ebédre, az előadásokra, a lehetőségre, koncertekre, kocsira, buszra, pasidra, csajodra, a pultnál a sörödre, anyura, apura, vagy a buszra, mellyel elindulsz haza, és ahogy eltűnik a szemed elől a Magtár, a Tókert, vagy Apáti, Kapolcs, a Völgy, még mielőtt bekómáznál, fájni kezd a szíved…

…aztán hazaérsz, az ősök, helyi barátok kérdésére pedig nem tudsz, de nem is akarsz válaszolni, elintézed egy legyintéssel:

- Jó. – pedig a fél szíved még mindig ott iszik egy fröccsöt a Bús Pipacsban. Amúgy sem értenék, mert ezt látni, érezni, élni kell.

Július 25., 14:08; 14:09

Már csak egy (fél) nap, és mindenkire merőlegesen fog vetülni a Nagy Fény, miközben te próbálsz próbálni, de már szédelegsz a melegtől, na meg az éhségtől, tízpercenként lesed az országutat, jön-e a szürke mikrobusz, benne az ebéd, vagy vacsi, de addig is megfeszülsz, hogy hamarabb vége legyen a próbának, mehessél ide-oda, mindenki kérdi: kié ez a sátor, türcsi, mobil, elemtöltő, kocsi, kamera, statív, „kié ez a vilmos?”, bár ez már Cili maminál, ahol lazán kérhetsz 50-50 kisfröccsöt a haverokkal, nincs lincselés, csak tömeghangulat, esetleg koncertecske, vagy netán világvége-érzés, ahol mindenki smárol mindenkivel, csak momentán veled nem akar senki, szomjazod a szeretetre, de inkább elindulsz egyedül vissza, betépve, aztán sikítozol, mikor zsinórban hat kamion zúz el melletted az egyébként néptelen és paráztatós esti úton Kapolcs és Petend közt, na mindegy, lényeg, hogy módosítod magad nap-nap után, lével, fűvel, egyebekkel, módosul a pénztárcád tartalma, telefon haza anyunak, apunak, stb., közben Idő kománk is versenyre kel veled, sosem érsz oda időbe, főképp, ha kamera van a kezedben, gyorsan akarna telni a kiszabott itteni időd, hiába nyúlsz az előbbi szerekhez, hogy lassíts, nem tudsz, nem is lehetsz, ezért megpróbálsz minél több mindent bezsúfolni az idődbe, hogy ne legyen üresjárat, de hogy is lehetne, mikor itt minden van tíz napig, amit akarsz, csak lábad, szemed, pénzed, agyad, tested bírja, de hát  úgy is kibírja, hiszen ezért vagy itt, pihenni ráérsz utána is, nem kedves Völgypolgár, táborozó, dokkmunkás a Bárkában, vagy egyszeri drámais?
Hiszen azért vagy itt (ott, majd), hogy csodát művelj.

Üdv, Vidó...